17 diabeteses gyermeket vittünk, akik mindannyian analóg inzulin kezelésen voltak és kettő gyermek (penesek) kivételével inzulinpumpát viseltek, 11 felnőtt kíséretével.
Tavasszal elkezdtük a táborozás szervezését (szponzorok megkeresése, szállodai szobák lefoglalása, autóbusz megrendelése). Augusztus elején pedig szülői értekezletet tartottunk amelyen megbeszéltük az utazást a legapróbb részletekig.
2018. augusztus 18.-án reggel 6 órakor útnak indultunk az egy hetes táborozásra.
Úticélunk 700km-re szép hazánktól, a királyok városától volt, amelyet 11óra alatt tettünk meg autóbusszal többszörös, rövid pihenőidőkkel.
Megérkezéskor bejelentkeztünk a félpanziós szállodába és elfoglaltuk a szobákat, majd mehettünk is vacsorázni. Vacsora és étkezések előtt mindig vércukormérés, inzulinadás történt. Vacsora után a gyerekek már alig várták, hogy láthassák a tengert, rögtön mentünk is a tengerpartra fürdeni. Majd kipakolás, egy kis esti séta és nyugovóra térés zárta a napot.
Második nap szinte egész nap fürödtünk a tengerben vagy a szálloda saját medencéjében. Délidőben felmentünk a légkondicionált szobánkba mert iszonyatos meleg volt (30-35C). Az ebédet ezen és a többi napon szendvicsekkel oldottuk meg. Vacsoráig ismét fürödtünk, majd a szálloda éttermében vacsoráztunk. Utána játszottunk a gyerekekkel, egy kis tánc tanulás, majd megbeszéltük a következő napi programot.
Harmadik nap reggeli után transzfer autóbusszal elmentünk a hajókikötőbe, majd hajóra szállva Velencébe mentünk át.
A lagúnákon át közelítettük meg a várost. Megnéztük a város történelmi nevezetességeit (Szent Márk tér, Dózse palota, sóhajok hídja), sétáltunk a sikátorokban, a gondolások látványa pedig teljesen lenyűgözte gyermekeinket.
Ők még nem jártak Velencében ilyet csak a televízióban vagy az interneten láttak. Hajóutunk során rengeteg medúzát láttak a tengerben.
Ebédre igazi olasz, kemencében sütött pizzát kaptak a gyerekek melynek íze mennyei volt.
Délután ismét hajóval és autóbusszal értünk vissza a szálláshelyünkre. A gyerekek fáradhatatlanok voltak és még egy tengeri fürdőzésre vágytak. Mi felnőttek az iszonyatos melegtől úgy elfáradtunk, hogy pihenni lett volna kedvünk, de mentük fürdeni a gyerekekkel.
Negyedik és ötödik nap ismét egész nap fürödtünk és napoztunk.
Hatodik nap délelőtt fürdés, ebéd után pedig autóbuszunkkal, amely rendelkezésünkre állt egy hétig, Lignanóba utaztunk az Aqua Splash vízicsúszda parkba. Felejthetetlen élmény jelentett a gyerekeknek az óriási csúszdákról való lecsúszás. Vidámak, boldogok voltak, szinte egyik csúszdától a másik csúszdáig rohantak egész délután. A vércukorértékeket gyakran megmérettük, nehogy leessen a csúszdázás közben.
Késő délután visszaindultuk és a gyerekeket öröm volt nézni a buszban mert úgy elfáradtak, hogy szinte mindenki elaludt.
Hetedik napon szintén egész nap fürödtünk. Este megérkeztek a felhők amelynek nagyon örültünk, éjszaka esett az eső és kissé lehűlt a levegő.
Utolsó nap reggelizés után bepakoltuk bőröndjeinket az autóbuszba és elindultunk szeretett országunkba és városunkba Székesfehérvárra.
Útközben többször megálltunk pihenőidőket tartva a kissé hideg (15C) levegőjű Szlovéniában, majd Magyarországra érve a gyermekek a tábori élet végéhez közeledve McDonalds-ban vacsoráztak.
Éjjel megérkezve elbúcsúztunk a gyerekektől, még egy hét pihenést kívánva az iskolakezdésig.
Öröm volt látni, hogy a gyerekek szüleiket átölelve, mosolyogva, boldogan és vidáman üdvözlik.
De mi sem maradtunk ki az ölelésekből, köszönésekből és a puszikból, melyeket még utoljára kaptunk a gyerekektől.
Ezért érdemes táborokat szervezni, ezért érdemes dolgozni, hiszen számunkra ennél szebb és jobb érzés nincs is a világon melyet a gyerekektől búcsúzóul kaptunk.
Köszönjük szponzorainknak a támogatást amely nélkül nem jöhetett volna létre ez a csodálatos táborozás.
Készítette:
Szabóné Hajdu Ildikó
Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület
Elnök
